A diéta és a testmozgás kéz a kézben jár. Nekem is ez volt a következő lépés. Megtalálni az ideális sportot.
Szalmaláng
A történet visszanyúlik egészen 2014-ig. Akkor is volt egy nagy fellángolás, hogy majd én jól lefogyok. Már akkor szemeztem az azóta nagyon népszerű Crossfit edzéssel. Összeszedve minden bátorságom, lementem egy edzőterembe, egy kezdő csoportba. Bevallom férfiasan reszkettem mint a nyárfalevél. Beléptem, és mindenhol tökéletes testű nők, és férfiak. De mindegy, nem volt visszaút. Aztán maga az edzés sem jött be. Konkrétan megszakadtam. És nem ez volt a baj, hanem az, hogy a tréner nem igazán akarta megérteni, hogy a teljesítőképességem határait feszegetem, és közel járok ahhoz, hogy kipurcanjak. Úgy mentem le, hogy bérletet váltok, de csak napjegy lett belőle... Gondolhatjátok, többet engem ott nem láttak. Teljesen összetörve (majdnem szó szerint) kullogtam haza, hogy ez bizony nem nekem való. Az izomlázzal legalább 1 hétig küzdöttem. Futni nem tudtam, a szobabiciklim rendeltetése pedig inkább hasonlított egy ruhafogashoz, mintsem sporteszközéhez....
Újratervezés
A 2016-os évnek úgy mentem neki, hogy jó 10 kilóval könnyebb voltam, de még mindig hiányzott a testmozgás. Elkezdtem hát újra keresgélni, és kicsit jobban belemélyedtem a Kettlebell rejtelmeibe. Persze elméleti síkon. Tetszettek a gyakorlatok, és tetszett amiket írtak róla. "Leolvasztja a zsírt!", "akár heti 1%-os testzsírcsökkenés", és ehhez hasonló dolgok. Kell ennél több egy kövér embernek? Nem nagyon.. Már csak a megfelelő edző, és megfelelő terem kellett. De itt mint villámcsapás, előtörtek a nem is túl távoli emlékek. De aki nem tesz meg mindent a sikerért, az soha nem is lesz sikeres. Keresgéltem, hogy a közelemben hol tartanak edzéseket (meglepő amúgy, hogy Győrben mennyi helyre el lehet menni kettlebellezni), és hol passzolnak az időpontok a munkámhoz. Találtam is egy pici edzőtermet, ahol ráadásul kis létszámú edzések vannak. Nem tudom miért, de úgy szimpinek tűnt minden a képeken. A terem, az edző, szóval tényleg úgy voltam vele, hogy vágjunk bele. Bejelentkeztem, és a következő pénteken reggel már mehettem is...
Megnyugvás
Amikor elindultam, nem tudtam mire számítsak. Emlékszem rá, húztam az időt. Nem akartam túl korán odaérni. Amikor az ajtó előtt álltam, még akkor is megfordult a fejemben, hogy hátat fordítok, és hazamegyek (az a rohadt crossfit..). De erőt vettem magamon. És a félelmem hamar elmúlt. Több ok miatt is. Először is Vera (az edző) nagyon kedves volt az első pillanattól, meg aztán ahogy jöttek a többiek láttam, hogy nem gladiátorok, meg megrögzött versenyzők szállingóznak befele, hanem ugyan olyan átlag emberek mint én. Olyanok akik kikapcsolódni járnak ide. És mindenki nagyon kedves volt velem, pedig sosem találkoztunk előtte. Ami az edzést illeti, nagyon tetszett. Főleg, hogy semmi nem volt erőltetve. Vera minden gyakorlatot megmutatott külön-külön, és végtelenül türelmes volt velem. Pedig ahogy szerencsétlenkedhettem (és szerencsétlenkedek még most is) szerintem kellett is türelem. A végén amikor a piszkos anyagiakra került a sor, bérletet vettem. Amiből már a 4.-et koptatom. Szóval mondhatni belenyúltam a tutiba. Azóta kipróbáltam a crosstraining-et (ami nem teljesen crossfit, de hasonló), és érdekes módon itt, ebben a közegben ezt is élvezem (pedig az ergométerből még mindig nem tudok kiszállni rendesen :-) ). Jelenleg a munkától függően heti 2-szer, vagy heti 3-szor járok reggelente (ha valaki azt mondja tavaly nyáron, hogy ez így lesz, pofán röhögöm). Ja, és futni is elkezdtem. Amióta ide járok (ha jól számolom, lassan 3 hónapja) 7 kilótól szabadultam meg, és nem mellékesen felfedeztem a testemen olyan dolgot is, amit úgy hívnak izom..
A margóra
A kettlebellt mint edzésformát csak ajánlani tudom mindenkinek. A gyakorlatok könnyen megtanulhatók (figyelem, ez nem azt jelenti, hogy könnyű), és hamar jönnek a sikerélmények. Én 12kg-os súllyal kezdtem, most meg már jó pár gyakorlatot 20kg-os golyóval csinálok. Olvassatok utána, és ha tetszik próbáljátok ki. Mozgásra fel!!
