Ma dobtam fel pár képet a közösségi oldalamra, amint épp edzek. Meg aztán egy másikat is, amin egy kicsit elegánsabb oldalam mutatom meg. Aztán az este folyamán beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki azt mondta, hogy ő pl. nem tud egyedül edzeni otthon. Kell, hogy társaságban legyen. Elgondolkodtam rajta, és rájöttem, hogy ehhez tényleg kell a motiváció, az elszántság. De mit tegyünk, ha a kezdeti lelkesedés csökken?

A kezdetek

Amikor elkezdtem, akkor nagyon nagy volt az elhatározás. Életemben talán először. Hogy mi motivált? A tükörképem. Pontosabban az, amit utáltam látni benne. Aztán szép lassan célokat tűztem ki. Apró, de nem a legkönnyebben elérhető célokat. Mindig kell, hogy feszegessük a határainkat, hisz ha sikerül átlépnünk rajta, az újabb lökést ad a továbbiakhoz. De persze szinte törvényszerű, hogy egy idő után csillapodik a lelkesedésünk.

Hosszú távú célok

Ilyenkor jöttek azok a tervek, és célok, amiket már hosszabb távra tűztem ki magam elé. És itt nem a kilókra gondolok. Azt sosem tartottam elégnek, hogy most épp fogytam 3 kilót, mert az olyan rapszodikus, hogy elmehet az ember kedve. De például, anno egy barátom esküvőjére vettem egy inget, amit nem próbáltam meg, csak lekaptam a polcról. Konkrétan alig bírtam begombolni a hasamon, és úgy néztem ki mint egy Michelin figura. Ez volt ez egyik célom. Ebbe belefogyni. Aztán van egy másik, ami talán a lehető legkomolyabb célom. Lassan 5 éve egyedül vagyok, és bizony ebben a súlyproblémák erősen közre játszanak. Persze, ugye mindenkinek a belső értékek a fontosak, csak épp senki nem áll szóba kövér emberekkel. Szóval igen, a célom az, hogy egyszer olyan barátnőm legyen, amilyet mindig is elképzeltem, és szerettem volna magam mellett látni. Mondhatjuk ezt akár szexista kijelentésnek is, de akkor is, ez komoly hajtóerő. Ez vesz rá arra, hogy egyedül is hajtsam, csináljam az edzéseket, és a diétát is. Remélem hamarosan újabb célokat kell keresnem, mert az azt jelenti, hogy sínen van az életem. :) 

Az ominózus ing, amibe anno nem fértem bele

Összegezve, csak azt tudom mondani, hogy soha ne adjuk fel az álmaink. Sőt, merjünk nagyot álmodni, mert csak ez hajt minket előre. Tűzzünk ki közeli, elérhető, és távoli, küzdelmes célokat. És ha azt is elértük, akkor legyőzhetetlenek leszünk